A gazdi tollából…

“Hogy miért fogad örökbe egy mentett kiskutya egy embert? Hogy miért jó neki, hogy feltétel nélkül szeret és vár haza egy embert akkor is, ha az embere egész nap dolgozik, esetleg fáradtan, idegesen, nyűgösen ér haza? Hogy bármi történik, Ő ott van az embere mellett, örökké csak őrzi és szereti és vigasztalja? Hogy ha az embere boldog, akkor vele örül, ha az embere szomorú, akkor felvidítja? Hogy ugyanolyan szeretettel osztogatja a puszikat akkor is, ha az embere kócos, játszós ruhában van, smink nélkül? Hogy ez miért éri meg neki?

Nem hinném, hogy csak a kedvenc száraz tápért, a simogatásért vagy a közös programokért. Ő egyszerűen egy ilyen tiszta, őszinte, szeretetteljes lélek, aki nélkül az embere élete nem is lenne teljes. Hálás vagyok, hogy Fini az életem része! Hogy ez neki is jó, csak úgy tudja elárulni, hogy nap mint nap a szemébe nézek…”